Művészettörténet és a szüretelőgép

Fajgerné Dudás Andrea az 5Dudás Borászatunk tagja, családunk idősebbik lány gyermeke. Andi képzőművész, festőművész és EAT ART performer. Ebben a blogbejegyzésben az ő gondolatait olvashatjátok, és bízunk benne, hogy a családunk sokszínűségét egyre jobban át tudjuk adni nektek.

„A borhoz való viszonyomat nagyon jól szimbolizálja a szüretelőgép. A szüretelőgépet csodálattal nézem, úgy ahogy az 1900-as évek elején, az ipari fejlődés időszakában a futuristák tekinthettek a gépekre, mint csodára. Valahol én a borászat kapcsán itt érzem magam az 1900as évek elején. A művészettörténet által nagyon szépen le is tudom vezetni ezt az érzést, míg végül eljutunk a saját művészetemig is. A doktori disszertációm a konyhai tevékenységről szól. Női képzőművészek alkotásait tanulmányozom az 1850-es évektől, hogy hogyan ábrázolják a főzést műveiken, majd napjainkhoz érkezünk, a Common Jam performanszomhoz. Mivel az EAT ART közel áll hozzám, így a borászatban is megtaláltam a magam számára izgalmas dolgokat.

Tehát számomra az idő múlását jelképezi a szüretelőgép.

A borhoz való viszonyom úgy fejlődik, mint a művészettörténet. A barbizoni realista tájtól a futurista konyháig. Gondolok itt Millet Kalászszedő festményére, ahol aktívan dolgoznak az asszonyok. Persze én jobban szeretek elfeledett festőnőkből példákat hozni, ezért inkább Zinaida Serebrjakovát említem meg. Sajnos neki nincs olyan festménye, ahol szüretelőket ábrázolna, de nagyon szeretem a festészetét, és realistán ábrázolta az orosz nép földművelő világát. Natalja Goncsarova 1907-1911 közötti művészetében festi a  szüretet, de ezek már kubista és expresszionista művek.  A szüret alatt a szőlő szüretet értem, ezt azért fontos hangsúlyozni, mert más gyümölcs szüretelését is ábrázolja, például az almáét, de jobb, ha nem kalandozom el. Mindkét orosz festőnő tisztelettel fordult a népe földművelő világához, vidékre költöztek és figyelték a mindennapjaikat, mert kerestek valami ősit, amit művészetükbe beépíthettek. Ehhez a gondolathoz idézném Simon de Beauvoir-t, A második nem című könyvéből (amit nagyon fontosnak tartok! 481.o.).

„… a nő érzi az idő múlását, amit a legfortélyosabb készülékkel sem lehet részekre tagolni vagy megsokszorozni: a testében érzi, mely a hold ritmusához igazodik, s melyet az évek előbb megérlelnek, majd pedig megfonnyasztanak. A konyha ugyancsak türelemre és passzivitásra inti minden áldott nap. Egyébiránt a nő gondolkodásmódjában az agrárcivilizációk világnézete él tovább és marad fenn az idők végezetéig, az agrárcivilizációké, amelyek áhítatosan tisztelik a föld mágikus erőit: ő is hisz a mágiában.”

Később Natalja Goncsarova a futurizmus felé fordul, a rayonizmus által, és meg is érkeztünk a futurista tartály teremhez. Innen majd egy lépés lesz a futurista konyha, melyen keresztül eljutunk napjaink művészetéhez az EAT ART-on át, illetve hozzám is. Ez a művészettörténeti lineáris sík teljesen megegyezik a szőlő és bor útjával, készülésével és ezek új nézőpontokat tudnak beindítani bennem.

Talán az 5Dudás Borászat ezt is jelentheti: legyen több nézőpontod, tudj másképp is megközelíteni egy dolgot.”